9.-"Menj!Kérlek....."

Sziasztok!

Sajnálom ,hogy egy ideje nem hoztam részt de megprobálok sűrűbben írni ....Most is egy nap 4 dolgozatott iratnak velünk :/...De semmi nem tudja a kedvemet elrontani mert FELVETTEK Bp-re a suliba ahova jelentkeztem! :)) ♥ Nemsokára itt lesznek a vizsgák szval belekel húznom a tanulásba ://Erről a részről annyit szeretnék mondani hogy inkább a családról lesz szó..szerintem nagyon rossz lett de legközelebb jobbat hozok igérem csak fáradt vagyok :/ ♥  Nah nem is beszélek tovább olvassatok remélem tetszik majd ez a rész is és köszönöm a kommenteket meg a +1000 nézettséget nagyon szeretlek titeket xx

-Dávid..te vagy az?-néztem a szőkés hajú, magas fiú után..És hátra fodult, újra látthatam azt a győnyőrű kék szemeket amik mindig megnyugtattak..Oda szaladtam hozzá és jó szorossan megöleltem majd hangosan kezdtem a vállán zokogni...

-Sajnálom..-nyögtem ki majd elengedet és kérdőn nézett rám....

-Ez nem a te hibád!-emelte fel a hangját...De hiába mondta ezt , én tudtam hogy nekem kellet volna a helyében lennem...

- Tudod, sajnálom hogy mindig a rosszban voltam benne és 'néha' nagyon is elvettetem a súllykot...-nézett rám bűnbánóan...

 -Én is, sajnálom hogy olyan rossz testvér voltam...de akkor anyáékkal most mi lesz teljesen magába fognak zuhanni!-suttogtam az utolsó szavakat...Mégegyszer magához húzott és a fülembe súgta..

-Szeretlek titeket és sajnálom ...-elhátrált tőlem aztán elhalványult az egész teste egyedül maradtam újra...

-Nee!-ordítottam magam elé de észre vettem hogy már nem azon a réten vagyok ahol 1 percel ezelőtt a testvéremmel beszéltem hanem egy szobában, pontosabban Zayn szobájában...Körbe tekintettem de senkit sem láttam, ezért úgy döntöttem lemegyek a földszintre hátha lesz valaki ott...

Egyenesen a konyhába mentem, mert hát a fiúk állandóan éhesek jó csak Niall ,de nem meglepő...

Szerencsémre mindenki bent lakomázott az asztal körül...Mindenki meglepődve nézett rám, bármondjuk nem csodálom a smínkem a szememnél elfolyt szóval nem lehettem szép láttvány...

-Jól vagy?Minden rendben?-kérdeztek össze-vissza...Fölemeltem a kezemet hogy fejezzék be, és sikerült  csöndesen hallgatak...

-Valamit nem mondtam még el nektek!-zudítottam rájuk az én 'szép dolgaimat'...

-Miről beszélsz?-néztek rám bambán..(xD) De én csak intettem hogy mennyünk át a nappaliban ott kényelmesebben elmondhatom a történetett...Miután mindenki elhelyezkedett kiváncsian figyeltek és én elkezdtem..

-Minden nagyon régen kezdődőtt , hárman voltunk testvérek Alexis ' a nővérem', Dávid 'a bátyám' és én ...Alexis most lenne 20 éves de túl beteg lett és ő meghalt..-probáltam nem sírni és folytatni tovább...

-Dávid, igazából neki soha nem volt könnyű élete, ő halvaszületett meg, de szerencsére az orvos nem adta fel ,és újra élesztette, de így se volt könnyebb az élete ,diszleksziás volt ,és problémái voltak a cigivel ,és az ittalal majd odáig fajult minden hogy vert is amiuttán anyáék szét mentek komoly depresszióba esett amiből nem egyhamar sikerült kilábalnia, és most megváltozott, de mindennek vége mert ő is elment...-nem birtam tovább megindultak a könnyeim de erőt vettem magamon és folytattam..Hiszen tudom hogy ez a 'találkozás' segített hogy tulléphessek ezeken...-Én én pedig, teljesen egészséges voltam, majd 9 évesen majdnem megfulladtam...de itt vagyok és én túl éltem...-És kitört belölem minden ami eddig csak örlödött bennem, nem vártam el hogy sajnáljanak vagy , hogy segítsenek mert tudom másnak rosszabb , mint nekem...

-Ez..-mutattam a csuklomon lévő csillag alakú tetoválásra-ezt igazából a családom miatt csináltam..-majd felnéztem rájuk és csak a sajnálatott láttam rajtuk...

-Nem kell sajnálni, van akinek több gondja van..-mondtam nekik de sikeresen félbeszakitott Zsófi...

-Figyelj tudjuk h másnak is vannak gondjai, de mi téged nagyon szeretünk és nem szeretnénk szomorúnak látni-ölelt át és rámosolyogtam mindannyiukra...

-És különben is ki tartana velem RÉPÁS délutánokat!-nyávogot (?) Louis, istenem de imádom hogy ilyen lökött...

-Köszönöm, de most nem lenne baj ha haza mennék ugyanis anyummal nem tudom mi van..-néztem magam elé..Erre mindannyian fölkeltek és indulásra készen is álltak...

-SuperMan segít ha kell!!-ordította Lou..

-Gyere..-karolt át Zayn...

*Elizáéknál*

-Anyu!-rohantam hozzá majd jó szórossan megöleltem ,de ő csak tovább zokogott...

-Annyira sajnálom..-mondtam neki..

-Nem tehetsz róla ..-motyogta majd elengedett...

-Figyelj itt leszek veled, soha nem akarlak elveszíteni szeretlek!-öleltem meg mégegyszer...

-Egyedül szeretnék lenni..-suttogta maga elé..De én így is jól hallottam..

-De ..én nem akarlak magadra hagyni..-dadogtam..

-Át szeretnék mindent gondolni!Egyedül...-megértettem hogy nehéz..de én csak szerettem volna vele lenni ebben a nehéz időben...

-De..-.

-Menj! Kérlek...-nézett rám könnyektől teli szemeivel...Hát jó ha így akarja, csak idő kell neki , mégegyszer átöleltem hogy érezze itt vagyok mellete és megfordultam majd a szobám felé vettem az irányt, bepakoltam a szükséges dolgaimat és lementem a nappaliba... A fiúk ott ültek és semmleges arcal tekintettek rám..

-Gondolom halottátok ...szóval nem lenne baj ha egy időre ott lennék?-kérdeztem félénken tőlük... Erre hangosan nevetni kezdtek...

-Minket nem zavarsz soha..-és röhögtek tovább..Elbucsúztam anyutól és mentünk a fiúk lakása felé...

Amikor megérkeztünk a fiúk segítettek bevinni a cuccainkat majd megkaptuk a vendég szobát vagyis , csak én mert Zsófi Harryvel alszik ...Komolyan inkább nem szeretném tudni mit csinálnak...Már nagyon későre járt így elmentem gyorsan letusolni, de 5 perc alatt végeztem is..így fáradtan a szobám felé vettem az irányt de valaki elkapta a csuklómat és visszahúzott...

-Jobban vagy?-simitott végig a kezemen...

-Öhm..igen..-és újra a szobám felé vettem a irányt már nem bírtam ki nagyon fáradtnak éreztem magam...De újra visszahúzott ,és a falhoz nyomott, majd fölém hajolt és megcsókolt......