13.~Szakítások és Szerelmek~

Sziasztok! Nem bírtam ki ,hogy ne írjak nektek ♥

1 hét múlva irodalom/töri vizsga félek :$ :// 

De nyugtatás képen itt egy új rész pussziiii :)) xx

U.i:Kérlek ha olvassátok kommizatok és Lájkoljatok!♥

(imádom ♥ *o*)

'-Majd én nyítom.!-ugrott fel Niall a helyéről..Kis idő múlva már más valaki társaságába jött vissza....Azt hiszem, hogy most jön csak a neheze...'




-T..Tod te meg mit keresel itt?-néztem a barátomra, akinek az arcáról szinte sugárzott a düh és a fájdalom.

-Tudod ,már lassan 3 napja nem hallottam semmit felöled, ezért láttni akartam,hogy élsz még-e?!-ragadott csuklón.

-De hiszen Eli azt mondta, hogy ma volt nál...a..ad.-kezdte Louis, de Harry oldalba lökte.Uh, hát most lebuktam, nem elég, hogy emiatt rosszul is érzem magam, de ez a  kis szöke liba itt élvezi a műsort.

-Sajnálom, és sajnálom neked is Tod , beszélhetnénk?-húztam el a társaságtól az ideiglenes pasimat.Kisiettünk a teraszra, de még így is jól be lehetett látni , de nem várhattam tovább el kellett mondanom neki.

-Persze.Mondjad?-emelte rám a zöldeskék szemeit, amiben a remény legaprobb szikrája csillant fel mintha, valami jót mondanék neki.


- Szóvaaal...én..én nem szeretlek.-nyíltak meg az érzéseim feléje.

-Sz..szakítani akarsz?-vonta fel a szemőldőkét.

-Igen..sajnálom!-hajtottam le a fejem, de egy jól rögtönzött mozdulattal már a tenyerét érezhettem az arcomon, ami vöröslő nyomott hagyott maga után ,és kimondhatatlanul égetett a helye az arcomon. Oda kaptam a kezemet a tenyere helyére, ahol elöbb eltalát, és a fájdalom miatt néhány nehézkes ,könnycsepp folyt végig az arcomon. Rám szegezte a tekintetétt ami egy kicsit lesajnáló volt, de teljesen megértem a helyzetét.

- Te is csak egy utolsó ribanc vagy.!-dobta hozzám az utolsó szavait, majd végül elment, és magamra hagyott.

Pár perc múlva úgy döntöttem,hogy bemegyek a többiekhez, de tudom ,hogy látták mindezt, és magyarázatot követelnek.

-Láttátok?-döltem neki a falnak, és onnan néztem rajtuk végig.

-Az egészet.-nézett maga elé Niall.

-És nem értjük, hogy mért dobtad őt?-tette fel a kérdést Harold.

-Mert, nem őt szeretem és akit én szeretek azt már elveszítettem.-hajtottam le a fejem, de nem bírtam tovább lent maradni  abban a légkörben föleg, hogy az a perrie is ott van.Így fölfutottam a lépcsőm és a szobám felé vettem az irányt.Az életem romokba dőlt, de ezt föként magamnak is köszönhetem, elvesztettem a testvéremet, és édesanyám  nem is keress már, és a ('szerelmemet' ) Zaynt hiányzott a hangja, az érintése,a mosolya, és legfőképp a csókja.

Amint beértem a szobámba az ágyra vettetem magam és csak zokogtam és zokogtam.Soha nem hittem hogy az életemben lesznek ilyen nagy bonyodalmak, de ezek szerint tévedtem.Egy hangos reccsenés riasztott meg, ami persze csak az ajtó nyílását jelezte, mert be akart lépni valaki.Probáltam hunyorogva kivenni az alakját de nem jöttem rá, hogy ki lehet.De egy pillanat múlva már az ágyamra ült és rámnézet.

-Mindig itt leszek veled!-ölelt meg.

-Köszönöm Zso.-adtam az arcára egy pusszit.-De hiányzik.

-Elhiszem, és talán most jóvá teheted beszélni szeretne veled!-ölelt át biztatóul majd, kiment az ajtón és bejött utána Zayn.

Szívem hevesebben kezdett verni a jelenlététől, és szemeim csak úgy figyelték minden egyes mozdulatát ahogy közelebb jön hozzám, annyira vágytam már a közelségére és most itt van.Leült az ágy végébe, majd 2 percnyi csend után megszólalt.

-Én nem értelek, azt mondtad, hogy Todot szereted vagyis azt mutattad felénk erre meg 1 hét után szakítasz vele.Kérlek magyarázd meg.-hajolt közelebb hozzám.

-Zayn..én nem is tudom hol kezdjem...Már nem is tudom,hogy miért kezdtem Todal járni, de egy idő után rá kellett jönnöm,hogy el kell felejtenem téged! Te sztár vagy ,és neked én túl kevés lennék ,egy idő után ugy is dobtál volna, akkor meg már mindegy lett volna, de most láttam ,hogy boldog vagy Perrie-vel és féltékeny lettem, aztán pedig rájöttem,hogy szeretlek, de te már nem.- szorítottam az én kis plüssrépámat amit még 5 évesen kaptam.

-Sajnálom nem kellett volna azt mondanom, hogy csak kihasználsz minket, mert igenis , hogy törödsz velünk.De miből gondolod azt, hogy már nem szeretlek?-harapdálta a szája szélét.

-Te meg Perrie.-hadartam neki egybe..

-Nincs már közöttünk semmi amikor láttam, hogy Tod megver, rájöttem hiába probállak Perrievel elfeledni nem megy!- hajolt közelebb oly annyira ,hogy a meleg lehelettét már színte éreztem az arcomon.

Engedtem a csábításnak, lehunytam a szemem és pár másodperc múlva már éreztem a puha ajkait, ahogy mohón falja a számat.Beletúrtam a hollófekete hajába és az újaimmal elkezdtem csavargatni a hajszálait, majd ő pedig a hátamat símogatta, újabb csókokat hintett a számra , de azután lejjebb tért a nyakamra , majd elkezdte szívni, annyira jól eset újra érezni őt, a csókjait akaratlanul is felsohajtottam, és belevéstem a körmeimet a hátába, mire felsziszent, de újra félbeszakított minket valaki.

-Ti meg mi a fészkes fenét csináltok?-ordíbált a szőkekocbaba akinek a feje már inkább egy homáréra emlékeztetett.

-M...mi csak...-probáltam magyarázkodni, de szerencsére Zayn megmentett..

-Sajnálom Perrie, de nem szeretlek! Végeztünk!-közölte Zayn vele a tényeket.

-Lecserélsz egy ilyen senkiházira?!-döbbenten néztem rá, hogy le mert engem kicsinyitenie magához képest , attól függetlenül ,hogy énekes ő is csak egy ember aki semmivel sem több, mint egy ember...

-Takarodj Perrie és mégegyszer ilyen hangnembe ne merészelj beszélni vele!-orditozott vele Zayn, de jól esett, hogy megvédett..Nagynehezen rávette magát, hogy elmenjen innen de csak egy '-Ezt még megfogod bánni....-val'.! és végre újra Zaynnel lehettem...

-Sajnálom, nem is tudom, hogy szerethettem őt egyáltalán..-ölelt át..

-Ne törödj vele..-suttogtam a fülébe, majd lehajolt hozzám és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra, amibe belepirultam..

-Csak nem elpirultál?-kérdezte mintha gondolatolvasó lenne.. 


-Én?! Pff..Ne viccelj ,dehogyis!-de nem vette be ezért fölkapott és finoman ráfektetett az ágyra, majd elkezdett csikizni, nem bírtam tovább és elkezdtem síkitani ,hogy fejezzebe, de csak sunyin rám mosolygot.


-És ha nem?!-csókolt bele a nyakamba, amitől kirázott a hideg..


-Zayn khh..k..kééérlek!-röhögtem ,mint egy retardált fóka...


-Jólvan, jólvan..-engedett el...Felültem mellé és elkeztem azokat a csillogó barna szemeit nézni, nem tudom ,hogy hogyan haragudhattam rá ennyi ideig..


-Eli!-kulcsolta össze az ujjainkat, amitől már a szívem kétszer annyit vert..


-Igeen?-pusziltam meg a borostás arcát, aminek még mindig enyhe arc szesz illata volt..


-Lennél a barátnőm?-hajolt közelebb hozzám..


-Szeretlek!-majd szép lassan, mintha az első csókunk lett volna, bizonytalanul megcsókoltam..