*Csörög a telefon*
-Hallo !- szólaltam meg komás állapotban...persze elmúlt már 10:00 óra is és szombat van de én mindig későn kelő tipus vagyok..
-Sziiaaaa Elizzzaaa!!!-ordított bele torka szakadtából boldogan....Hát igeen a legjobb barátnőm(Zsófi) mindig tudja hogy mikor érdemes hívni...
-Meg kaptad már a meglepetést???-kiváncsiskodott....
-Te meg miről beszélsz???-kérdeztem ilyedten...Persze reggel azt sem tudom hogy fiú vagy lány vagyok-e de a meglepetésről biztos hogy tudnék...
-Öhh..háátt beszélj anyuddal ő biztos majd elmondja...-probálta menteni a helyzetett...és persze ki is nyomta a telefonját....Nah jólva fogalmam sincs hogy ezt most mire véljem anyuval azóta keveset beszéltünk miotta apuval elváltak 13-éves koromban..és most meg persze föl is költöztünk Budapestre, hogy jobban megéljünk mint egy kis városban...Ahol azok a fájó emlékek vannak amiket jobb szeretnék elfelejteni...a bátyámmal sem beszéltem már jó ideje mivel mindig folyton összeveszünk és nem birunk 2 percig egy légtérben lenni...Bevánszorogtam a fürdő szobába és probáltam a hosszú szőkésbarna hajamat kifésülni,azután magamra aggatam a kedvenc pulcsimat és egy szűk farmert és lesétáltam anyuhoz...
-jóreggelt!-probáltam kedvesen puhatolozni...
-Szia kicsim jól aludtál?-aggódótt mint mindig...
-Igeen...de tudod nem szeretnél valamit elmondani??-karbafontam a kezem és probáltam nem rosszra gondolni nem szeretnék még valakit elvesziteni..amitől a legjobban rettegtem...
-Háát tudod elköltözünk...-bukott ki belöle...
-Mi hogyan??Hova???Mikor???Amugy is csak most költöztünk ide...-emeltem fel a végén a hangomat...
-Holnap reggel indul a repűlő és Londonba..tudom édesem nekem is nehéz ez igy de ott jobb lesz minden megváltozik.....Megse vártam a végét amit mond és felrohantam a szobába,becsaptam az ajtót és az ágyra vettetem magam és a könnyeimnek utat engedtem....azóta nem sirtam ennyit miotta a mamánál kellett laknom mert anya fölköltözött pestre hogy ha én is felmegyel tudjunk hol "lakni" és apukámnál nem lehettem mert folyton a tesommal veszekedhetem volna...de talán jobb is lett volna ott mivel (anyukám mamája)a mama kitagadott minkett és 7 évig felénk sem nézett és mind ezt egy fél év alatt akarta bepotolni...de én nem tudtam ugy ránézni mintha lenne köztünk valami rokonság féle...de nem szeretek ezekre visszagondolni...Probáltam küzdeni az emlékekkel,a könnyeimmel és mindennel ami eddig bántott...Megfogtam a földről a telefonomat és elkezdtem tárcsázni zsófit...3-dik kicsőngésre felvette..
-Sziia te..tee tudtad??-szipogtam bele a telefonba a választ várva....
-Igeen..-mondta szomoruan aztán elhallgatot
-És nem mondtad el???Miért???-dühömben orditani kezdtem amit a szomszédok dübörgéssel válaszoltak...
-Mert anyudnak kellett..sajnálomm...de az vigas....-megsem vártam az utolsó szavait..
-Talán igazad van neki kellett elmondani..de én ezt nem fogom ki birni nélküled!!!Sőt azt sem értem hogy miért örülsz ennek???-feleltem szomoruan....
-Mivel én is veletek megyek...és az egész nyarat ott töltöm!!!-orditotta boldogan...Egy kicsit meglepődtem amikor ezt mondta persze örültem is hogy nem kell egyedül lennem...
-Akkor azthiszem valahogy ki tudom birni...-válaszoltam most már közömbösen...de belül sikitani és ugrándozni szerettem volna egyszerre!..
-Megyek akkor és nekiállok pakolni..-mondtam bucsuzoul és letettem a telefont...
Az este hátra levő részét bent töltöttem a szobámban és gondolkoztam...Addig amig nem kerestek telefonon..Ránéztem a kijelzőre és a szemem majd kiugrott meglepettségben EZ MEG MIT AKKAR????!!!!!!
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése