Felvettem a telefont és a szívem gyorsabban vert amint meghallottam a hangját amit rég elfelejtettem...
-Szia Dávid(testvére)!-köszöntem meglepetten...Vajon miért hívott fel és miért pont ilyenkor???
-Cső...mondd meg anyának hogy akkor holnap reggel találkozunk mert el tudok menni mégis.. jah és hogy apa pusszil téged...
Megsem várta hogy válszoljak befejezte és csak ugy kinyomta a telefont...Még is mit képzel hogy örökösen csak ugrálok körülötte és eljátszom a jó testvért?...Nah mindegy holnap ugyis találkoznom kell vele...Hát a tervem kudarcba fulladt hogy egész este bent maradok a szobámba és most beszélhetek anyuval..hurráá!!! minden összejön...Fölkeltem az ágyról és besiettem anyu szobájába...Jobb tulesni elöbb rajta gondoltam...Anya épp az ágyon feküdt és olvasott...
-Anyaa..-szolaltam meg egy kicsit félénkebben mint gondoltam..
-igen kicsim?-kérdezte szokásosan mintha misem történt volna....
-Hívott a dávid és azt mondta hogy el tud jönni holnap ő is ANGLIÁBA...-az utolsó szót megnyomtam és erre anya felkapta a fejét és felült...
-Tudom kicsim nehéz...de hamar hozzá szoksz majd amugy is 9 éves korod óta oda szeretnél költözni akkor most mi a baj???-kérdezte kedvesen és oda jött és átölelt...
-Tudom de ez furcsa most...-probáltam nem túl reagálni semmit..csak hogy anyunak ne legyen még plussz dolga az én lelkem ápolgatása...
-Anya? A Dávid csak nyárra marad???-reménykedtem hátha nem kell életem végéig veszekednem vele...
-Igeen.-mondta nyugodtan..tudom megkönyebbült hogy most már ő is jön...De én valahogy furcsának éreztem ezt a dolgot...De megvontam a válam és egyszerűen nem akkartam vele foglalkozni...
-Jó ét!-sugtam anyunak és adtam egy puszit az arcára és mentem aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése